DTP – forradalom után temetés?
(Megjelent a Kreatívon)
Az öt évszázada szinte változatlan nyomdaipar az utóbbi 20 évben robbanásszerű fejlődésen ment keresztül. A klasszikus nyomdász szakma mára kihalt (link) és a helyét átvette a “détépés”. A változás üteme egy cseppet sem lassul. Cikkemben arra keresem a választ, hogy ez a gyorsléptű technológiai forradalom vajon maga alá temeti-e a DTP-t is?
Mi történt 20 év alatt?
Az új technikák folyamatosan kopogtatnak ajtónkon: ami tegnap még különleges volt, az ma már megszokott, holnap pedig ósdi lesz. A nyomdaipar és a nyomdai előkészítés elmúlt pár évtizede is a változásról szólt. A XV. századi magasnyomtatás feltalálásától – Guttenberg kéziszedésétől – fejlődés nélkül repültünk át öt évszázadot, hogy végre munkába álljanak az első ólomöntő Linotype-ok, majd az ofszett és mélynyomó gépek. A nyomdaipari forradalmat elindító fényszedő technológia a számítástechnika térhódításával egyidőben, az 1970-es években jelent meg, de a mindent felforgató újítások 1990-től kerültek be az iparágba. Ekkor kezdtek terjedni az első tördelő programok, melyek futtatásához elég volt egy PC is. Pár év alatt roncstelepre száműzték a speciális fényszedő rendszereket, – hogy a Photoshop és az Indesign átvéve minden hatalmat – emberközelivé tegyék a nyomtatást.
A kilencvenes évek egyik megbecsült slágerszakmája a DTP operátoré volt. Fizetése és keresettsége tükrözte a nehezebben megszerezhető tudást (a mai viszonyokhoz képest elenyészőbb volt az otthoni PC-k száma), így kevesebb szakember mozgott belőlük a dinamikusan növekvő munkaerőpiacon. Gyakorlatot szerezni – amely lényegesebb tényező még manapság is, mint az effektív szoftverismeret -, kizárólag “üzemi körülmények közt” lehetett, erre pedig valamelyik cégnek áldoznia kellett időt és energiát. Az így képzett szakembereket pedig kizárólag magas fizetéssel lehetett elcsábítani…
Anno volt is mit tanulni, hiszen a nyomdai előkészítés illetve a rendelkezésre álló eszközök igen kezdetlegesek voltak – mondhatnám úgy is, hogy nem felhasználóbarátok. Az operációs rendszerekből egyedül a méregdrága Macintosh garantálta a megbízhatóságot, míg a jóval olcsóbb PC a Windows kezdeti szárnypróbálgatásaival csak hitvány mása volt. Rugalmatlan és kis tudású alkalmazások, borzasztóan lassú hardverek, a mobilitási és kompatibilitási problémák, a kész anyag ellenőrzésének és átadásának körülményessége, a dokumentáció és a tapasztalatok cseréjére alkalmas fórumok hiánya áthatolhatatlan falként magasodott minden szakember elé. Türelemjáték volt ez, miközben a határidők az akkori eljárásokhoz képest talán feszesebbek voltak, mint ma.
Tíz év alatt minden megváltozott: gyorsabb, egyszerűbb és megbízhatóbb lett mind a hardver, mind a szoftver.
- Az alkalmazások funkció-bővülésen mentek keresztül (a legjelentősebb Photoshop fejlesztések: layerek, végtelen számú undo, maszkoló pluginek, több gigabyte-os képek gyors kezelése). Az operációs rendszerek stabilabbak lettek a PC-n is: a Windows végre nagyüzemi körülmények közt is megállja a helyét. Újabb funkciók jelentek meg, hogy a digitális háttérkiejtés gyorsabb legyen még egy haj körbevágása esetén is! Vagy mesterséges intelligencia révén egyes hátterek már automatikusan kitölthetőek a meglévő fotórészletek alapján. A jó minőségű digitális fotók “felhúzhatóak” akár 300%-kal is egy plugin segítségével!
- A képfeldolgozás, a fotózás illetve képügynökségek kezelése is olcsóbb és gyorsabb lett: eltűntek a pozitív diák és a dobszkennerek, hiszen maguk a fotósok is átálltak a digitális technológiára. Általánossá vált az online képügynökségek használata (az 1-2 méregdrága offline mammut helyett), amelyek olcsóbbá és gyorsabbá (mindössze két kattintásnyira) tették az illusztrációk keresését/beszerzését.
- Megszűntek a levilágító stúdiók, ahol komódnyi méretű vegyszerzabáló filmlevilágítók fordították le a postscript nyelvbe konvertált színes oldalakat négy darab fekete-fehér filmre (külön cián, magenta, sárga és fekete színcsatorna), hogy azokat egy kromalin nevű eljárással újra színes layouttá egyesítve még az ügyfél számára is emészthetővé tegyék: így nyomás előtt utoljára még ellenőrizhető volt a levilágítás illetve az előkészítés minősége. Manapság ügynökségen belül, tintasugaras nyomtató segítségével készül a színhelyes digitális proof: fél nap helyett mindössze 15 perc alatt!
Megszűnt a futár állása is, aki először a megbízhatatlan Syquest (CD nagyságú, de annál jóval vastagabb mágneslemez 44, majd 88 MB kapacítással, amelyre minden második másolás hibás lett), majd ZIP (100 MB) adathordozókkal szaladgált oda és vissza. Megszűnt a levilágítás ósdi postscript formátuma, hiszen ma már minden egyenesen PDF-be mentődik: ugyanazt az anyagot tudja leellenőrizni speciális szoftver nélkül az ügyfél, mint amit maga a nyomda fog kinyomni!
- A nyomdai leadás már rég nem futár és film segítségével történik: elég felhasználni a gyors FTP elérés lehetőségeit és akár pár perc alatt megérkezhet a mindig késésben lévő anyag. Az ügynökség által elkészített nyomdai PDF-et megnézheti maga az ügyfél, az újság hirdetésszervezője, a médiás anélkül, hogy speciális szoftverekre lenne szüksége – s mindezt a mobilnet segítségével bárhol, bármikor!
A nyomdai lemezkészítés is egyszerűsödött: a CTP nyomólemez készítési technológia segítségével a gyártási sorból kiesik a filmhívó, fixir és mindenféle kémiai eljárás, ami miatt olykor minőségi problémák keletkezhettek: lézer segítségével pár perc alatt nyomólemezre kerül a PDF tartalma. A korszerű nyomógépek beállítása sem vesz már el tíz percnél többet, miközben a gyártási biztonság is növekedett. A számítástechnika itt is teret követel magának: a kis példányszámú vagy speciális nyomdai termékeknél már jobban megéri a teljesen digitális nyomás, ahol nyomólemez egyáltalán nem készül – kvázi a fénymásolókhoz hasonló technológiával készülnek el a termékek.
Vég nélkül sorolhatnám a múlt bitjei közt elsüllyedt megoldásokat és állíthatnám szembe mai sokkal hatékonyabb, olcsóbb és megbízhatóbb alternatívájával. S annak ellenére, hogy napokat nyertünk egy-egy konkrét nyomdai előkészítés folyamán az utóbbi évtized fejlesztéseivel, mégis időzavarban vagyunk. Hiszen a régi 2 napos fotó-előkészítési idő (előhívás és beszekennelés) helyett elég egy FTP letöltés a fotós szerveréről. Kiesett a levilágításra, proofkészítésre illetve elfogadtatásra szánt 1 nap – a maga költséges és időnyelő fuvarozásával együtt -, hiszen manapság elég a PDF-et interneten át továbbítani akár az ügyfélnek, akár a nyomdának. A lemezkészítés folyamata is 3 óráról 3 percre csökkent. Továbbá elmarad rengeteg idegeskedés a megmagyarázhatatlan hibák miatt, amelyek nagy része már nem is jelentkezik, mert annyival jobbak most már a munkaeszközeink.
Akkor most boldog minden DTP operátor?
A DTP programok annyira hétköznapivá váltak, hogy nem nagy befektetés azokat birtokolni, kezelni. A reklámszakmán belül alap, hogy mindenki kívülről fújja a file formátumokat, az alapfunkciókat és a DTP által elvárt leadási paramétereket. Ahogy egyre egyszerűbb lett a DTP-s munkája, úgy lett egyre nagyobb rálátása mindezekre a “hétköznapi” embernek is, úgy vált a reklámos élet alapjává pl. a Photoshop (és az általa végzett képmanipulációk lehetősége). A régi technikák által elvárt szerteágazó ismeretek kikoptak és manapság már lassan játékká válik a nyomdai előkészítés. Ahogy a nyomdász szakmát eltüntette a DTP-s, úgy fogják lassan eltüntetni magát a DTP operátor miunkakört az egyre könnyebben kezelhető, egyre inkább automatizálódó programok. A jövőben grafikusok és art directorok maguk pakolják össze a layoutokat, elvégzik az igényesebb retusálásokat, majd a régi dicsfényüket egyre inkább elvesztő operátoroknak csak a morzsák jutnak: a módosítások és a mutációk vagyis az ismétlődő “futószalag” munkák elvégzése. Kvázi ők lesznek a reklámipar napszámosai…
De mi történik, ha ez valakinek nem perspektíva?
Fejlődni kell. Képekre éhes a reklámipar. Az igényes illusztráció fontosabb mint valaha. A vizuális trükkök nemhogy jót tesznek, hanem elvártak minden hirdetés esetén. Nem elég már egy hétköznapi fotó: vizuális gag-nek is kell lennie! A közönség elkényeztetve várja a szebbnél szebb layoutokat, amiben a legfőbb szövetséges a Photoshop és mellé már nem árt egy 3D-s program alapismerete sem. A retusálás lassan külön iparág, ami nélkül nincs egyetlenegy reklámfotó sem! Az operátor valóra válthatja az art director álmát, ha mesterien bánik a Photoshop eszközeivel, rendelkezik vizuális kultúrával, akkor tevékenyen részt vehet egy layout megszületésében azzal, hogy látványban tökéletes módon összerak egy hatásos illusztrációt. Így a betűk és levilágítás mesteréből a “képi csalás” mesterévé kell válnia.
A kiadóknál dolgozó operátorok előrelépési lehetőségei – annak ellenére, hogy mindenki elég borúsan látja a nyomtatott sajtó jövőjét – bíztatóak. Ketté fog válni a piac: miközben a napisajtó elveszti jelentőségét és piacát, mert átveszi funkcióját a rengeteg hírportál, addig a magazinok élni fognak. Két fő fajtájuk lesz: a papíralapú illetve a PDF-elektronikus. Az előbbi presztízsét a mind nívósabb tördelés és anyagválasztás adja meg, amelyért az olvasó majd úgy dönt, hogy megéri megvásárolni, mert “kézzelfogható” élményt ad, míg a multimédia tartalmakban gazdag, letölthető PDF magazinok a speciális témakörök olcsóbb, interaktívabb kiadványai lesznek. Ebben az esetben a “nyomdai előkészítés” mást fog jelenteni – inkább egy weboldal összeállításához fog hasonlítani -, hiszen a PDF formátum már most is alkalmas filmek, zenék, animációk, linkek, panorámafotók, 3D-s tartalmak beillesztésére, ezáltal a cikkek informálisabbak és élménydúsabbak lehetnek. (sok ma is létező PDF magazin lelőhelye: http://www.pdf-mags.com/) Az Indesign CS5-tel elindult a klasszikus tördelőprogramok zászlóshajója ebbe az irányba, amivel könnyen alkalmassá teszi a ma operátorait a későbbi online magazinok formálására. Ehhez a szakmai tudás fejlesztése és sokrétűvé tétele elengedhetetlen: a tördelésen és fotómanipuláláson kívül e magazinok elkészítéséhez szükség lesz a mozgóképek kezelésére, 3D-s alkalmazások ismeretére – igazi multimédiás szakemberekké kell válniuk az operátoroknak. Talán a feladat jelentős megváltozása a munkakör megnevezését is módosítani fogja…
A technológiai forradalom szele tehát nem fújja el a DTP operátort, csak jelentősen átszabja munkakörét. Ha technikai tudását az új igényekhez igazítja, máris nyert ügye van. Ugyan fokozatosan csökken a nyomdai kiadványok száma, de a mind igényesebb, mind több trükköt követelő egyéb más grafikai vagy multimédia feladatokban viszont megtalálhatja megbecsült helyét.